2024. május 19., vasárnap

Tudj meg mindent az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárról!

A biztosítások kusza világában számos olyan biztosítási típussal találkozhatunk, amiről nem sokat hallani a mindennapokban. Ilyenek például az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár egyes típusai is, ami az öngondoskodás egyik legfontosabb és egyben legnépszerűbb formája. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az öngondoskodás intézményesített lehetősége, ami az önkéntesség, a szolidaritás és kiszámíthatóság elvét követi.

Tisztázzunk először néhány fogalmat!

Nyílt pénztár: Ez egy olyan pénztár, ami nem fogalmaz meg korlátozásokat a potenciális pénztártagokkal szemben.

Zárt pénztár: A zárt pénztár korlátozással rendelkezik a lehetséges tagokat illetően valamilyen szakmai vagy szervezési elvre építve (pl. terület, ágazat, munkahely).

Egységes tagdíj: Az az összeg, amely minden pénztártagot egységesen és kötelezően terhel.

Eseti befizetés: Az a tagdíjon felül befizetett összeg, amelyet a tag szabadon a saját egyéni számlájára helyezhet.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak legfontosabb jellemzői 

A biztosítópénztárakra egységes szabályozás vonatkozik, e szerint 3 fő tulajdonságát érdemes megjegyezni:

  • a tag pénztárba való belépése önkéntességen alapul,
  • a tagságért cserébe rendszeren be kell fizetni a tagdíjat (ennek minimum összege a választott pénztártól függ, ez általánosságban 3-8 ezer forint havonta),
  • minden tag rendelkezik egyéni, névre szóló számlával, amin nyomon követhetőek a befizetések és a kifizetések.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 4 formájával találkozhatunk a gyakorlatban. Két fontos típusa a nyugdíjpénztár és az egészségpénztár: az előbbi értelemszerűen nyugdíjszolgáltatást, utóbbi pedig az egészség megőrzését célzó programokat kínál. Ennek megfelelően az egészségügyi szolgáltatások megvásárlását, illetve a betegséggel kapcsolatos, munkabeli kieséssel járó jövedelemhiányt finanszírozza. Ezen felül lehetőséget nyújt gyógyszer és gyógyászati segédeszköz-beszerzés támogatására, a pénztári tag elhunyásakor a családtagok támogatására, valamint életmódot fejlesztő szolgáltatásokat is kínálhat. Az egészségpénztárak működéséről részletesen már korábban is írtunk.

A harmadik fontos típusa az önsegélyező pénztár, ami a szociális kockázatok kompenzálására épül. Ekkor a jogszabályba foglalt szociális kötelezettségek szerint biztosít egyfajta kiegészítő ellátást. Emellett  pedig támogatási lehetőséget nyújt gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vásárlásakor. 

A negyedik típust pedig az egészség- és önsegélyező pénztárak adják. Ezek az egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak szolgáltatásait vegyítik. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár szolgáltatásainak fedezete a pénztártagok, munkáltatók befizetéséből, illetve azok befektetési hozamából származik. Az egészség-, önsegélyező, illetve egészség- és önsegélyező pénztár szolgáltatásainak finanszírozása szolidáris elven, az ezt a célt kiszolgáló szolidáris alapból is történhet.

Az ügyfelek számára az említett szolgáltatásokon felül azért is kimondottan népszerűek ezek a lehetőségek, mert az adott évi tagi befizetések 20%-a legfeljebb 150 ezer forintig visszaigényelhető a személyi jövedelemadóból. Ez az összeg a szolgáltatásokra fordítható.

Kinek érdemes ezt igénybe venni?

Az MNB tájékoztatója szerint az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba való belépés mindenki számára jó lehetőség, aki

Mindemellett azok számára is ajánlott, akik 

  • a nyugdíjmegtakarítás terhére tagi kölcsönt igényelnének és/vagy
  • hitel fedezeteként szeretnék a biztosítást bevonni.

Néhány szó az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár működéséről

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár egy olyan szervezet, amely a függetlenség, kölcsönösség, szolidaritás és az önkéntesség elvére épül. Egy ilyen szervezet alapításához minimum 15 alapító tag kell. Részletes szabályozását az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény foglalja magába. A pénztár alapszabálya tartalmazza, hogy a pénztári tagoknak mekkora mértékű kötelező tagdíj fizetése szükséges. Természetesen ez minden tagra érvényes.

A tagok befizetéseit és a munkáltatói hozzájárulást az intézmény három tartalékba helyezi. Az egyik a fedezeti tartalék, ebből kerülnek a szolgáltatások finanszírozásra. A másik a működési tartalék, ami az intézmény működési költségeit fedezi. A harmadik pedig a likviditási tartalék, ez az aktuálisan fel nem használt pénz megőrzésére és a másik két alap általános tartalékaként funkcionál. Célja tehát a pénztár likviditásának biztosítása.

A pénztárba beléphet a tag magánszemélyként, de a munkáltatója által is. A hozzájárulást, a vagyon értékesítéséből befolyó összeget, illetve az egyéb bevételeket a pénztár a 3 említett alapba helyezi. A ,,darabolás” arányát a pénztár működési szükségletei határozzák meg. A befektetésen nyert hozam pedig abba az alapba kerül, aminek a befektetéséből ered. A pénztár szolgáltatásait a fedezeti alap – ezen belül az egyéni számlára járó rész – fedezheti.

A tartalék csakis a törvényben rögzített szabályoknak megfelelően használható fel. Ugyanakkor azt a pénztár alapszabálya határozza meg, hogy a bevételeket milyen arányban osztják fel a tartalékok között.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük