2024. április 23., kedd

Befektetnél? Ezeket a viselkedési formákat kerüld!

A pénzügy egy lenyűgöző és folyamatosan fejlődő terület. Mindig is érdekelt, hogy hogyan viselkednek a befektetők? Milyen elméleteket, gyakorlatokat követnek, mi alapján döntenek? Nem feltétlenül csak azokra kell gondolni, akik tőzsdéznek és vállalatóriások részvényeibe fektetnek be! Azok is befektetőnek számítanak, akik a nehezen megtakarított pénzükből állampapírt vásárolnak. Érdekelhet a viselkedési pénzügyek területe, amely az emberek pénzügyi döntéseit befolyásoló pszichológiai és érzelmi tényezőket tárja fel. Mutatunk néhány érdekességet!

Mit takar a viselkedési pénzügyek?

A viselkedési pénzügyek a pénzügy területének olyan ága, ami az egyének pénzügyi döntéseit és piaci magatartását befolyásoló pszichológiai és érzelmi tényezőket vizsgálja. A hagyományos finanszírozás azt feltételezi, hogy a befektetők teljesen racionálisak, így mindig a saját érdeküknek megfelelően cselekszenek. Ezzel szemben a viselkedési pénzügyek területe felismeri, hogy az emberek érzékenyek a kognitív torzításokra és az érzelmekre, ezek pedig irracionális döntéshozatalhoz vezethetnek.

A viselkedési pénzügyek területe a 20. század végén jelent meg, amikor a kutatók azt próbálták megérteni, hogy a pénzügyi piacok és a befektetők miért nem mindig a hagyományos közgazdasági elméletekkel összhangban viselkednek. Éppen ezért a pszichológia, a közgazdaságtan és a pénzügyek elméleteit gyúrja össze. A viselkedési pénzügyek célja annak megismerése, hogy a kognitív torzítások, az érzelmek és az egyes társadalmi hatások hogyan befolyásolják a pénzügyi döntéseket.

A viselkedési pénzügyek megértése kimondottan fontos a befektetők, a pénzügyi szakemberek és a döntéshozók számára, mivel betekintést nyújt abba, hogy milyen bonyolult is a pénzügyi döntéshozatal. Ezek a viselkedési tényezők beazonosításával és figyelembe vételével mi magunk is megalapozottabb döntéseket hozhatunk, vagy akár csak jobban megérthetjük a piac dinamikáját.

Érdekességek, elméletek és még több!

Milyen elméleteket, gyakorlatokat vagy megközelítéseket vesznek figyelembe a befektetők pénzügyi döntés során? Mik azok, amiket mi magunk, az átlagos kisbefektetők is átvehetünk?

1. Csordaszellem: Az emberek gyakran követik a tömeg cselekedeteit, még akkor is, ha az nem szigorúan racionális. Ez a viselkedés eszközbuborékokhoz és piaci összeomláshoz vezethet abban az esetben, ha a csordaszellem átveszi az uralmat a döntések felett.

2. Veszteségkerülés: A veszteségektől való félelem erősebb lehet, mint a nyereségvágy. A befektetők általában kockázatkerülőbbek, amikor a lehetséges veszteségekkel szembesülnek, még akkor is, ha a potenciális nyereség meghaladja a veszteségeket.

3. Lehorgonyzás: Ez az viselkedési forma akkor fordul elő, amikor az egyének túlságosan támaszkodnak az első információkra a döntéshozatal során. Ilyen lehet például, ha egy befektető a részvény értékét a kibocsátási árfolyamhoz köti, ahelyett, hogy új információkat gyűjtene róla.

4. Megerősítési torzítás: A befektetők hajlamosak olyan információkat keresni és előnyben részesíteni, amelyek megerősítik a befektetéssel kapcsolatos előzetes meggyőződésüket vagy véleményüket. Ez túlzott önbizalomhoz és a diverzifikáció hiányához vezethet.

5. Elveszett költségek tévedése avagy a Concorde-effektus: A befektetők gyakran hoznak irracionális döntéseket az eszközbe már befektetett erőforrások figyelembevételével, ahelyett, hogy a jövőbeni potenciális nyereségre vagy veszteségre összpontosítanának. Ez azt jelenti, hogy gyakran megtartják azt az ügyletet is, ami veszteséges.

tipikus befektetési viselkedések

6. Kilátáselmélet: Az elméletet Daniel Kahneman és Amos Tversky dolgozta ki. A kilátáselmélet azt foglalja magába, hogy az emberek hajlamosak a lehetséges nyereségek és veszteségek alapján hozni döntéseiket, nem pedig a végső eredmények alapján. Az elégedettség vagy elégedetlenség különböző szintjeit tapasztalják attól függően, hogy az eredményt nyereségnek vagy veszteségnek minősítik, még akkor is, ha a végeredmény ugyanaz.

A pénzügyi döntés számos tényező függvénye

7. Túlzott magabiztosság: Sok befektető hajlamos túlzottan magabiztosnak lenni azt illetően, hogy képes előre jelezni a piaci mozgásokat vagy az eszközök teljesítményét. Ez a túlzott magabiztosság túlzott kereskedéshez, a diverzifikáció elmaradásához és végső soron kudarchoz vezethet.

8. Mentális könyvelés: Az emberek gyakran mentálisan elkülönítik a pénzüket különböző „számlákon”, annak eredete vagy célja szerint. Például előfordulhat, hogy az év végi bónuszunkat és a havi jövedelmünket eltérően kezeljük, ami irracionális költekezéshez vagy befektetési döntésekhez vezethet.

9. Regret aversion: Ez az a kognitív torzítás, amikor a befektetők elkerülik a döntéshozatalt, hogy ne érezzenek fájdalmat, ha a dolgok nem a tervek szerint alakulnak. Ez vonakodáshoz vezethet a veszteséges pozíciók vagy eszközök eladásától, még akkor is, ha amúgy ez lenne a racionális döntés.

10. Keretezési hatás: Az információ bemutatásának (vagyis keretezésének) módja befolyásolhatja a döntéshozatalt. A befektetők eltérően reagálhatnak ugyanarra az információra, ha azt inkább nyereségként, sem mint veszteségként tálalják.

11. Buborék és lufi: A viselkedési torzítások hozzájárulhatnak spekulatív buborékok kialakulásához az eszközárakban. Az 1990-es évek végén kialakult dot-com buborék és a 2008-as pénzügyi válsághoz vezető lakáspiaci buborék jó példája annak, hogy a befektetők túlzása hogyan vezethet túlértékelt eszközökhöz.

12. A befektetések megbánásának lehetősége: A befektetők gyakran kerülik a nem szokványos vagy éppen a magas kockázatú befektetéseket, hogy megakadályozzák a „rossz” döntéseik megbánását, még abban az esetben is, ha ezeknek a befektetéseknek magasabb a várható megtérülése.

Ezeknek a pénzügyi magatartásoknak a megértése döntő fontosságú a befektetők és a pénzügyi szakemberek számára, mivel segíthet felismerni és enyhíteni a pénzügyi döntés során felmerülő buktatókat. Ezek a viselkedésformák tudatában a befektetők megalapozottabb és racionálisabb döntéseket hozhatnak pénzügyeik kezelése során. A bemutatott példák megértése abban is segíthet, hogy konkrét stratégiákat dolgozzunk ki az elfogultságunk leküzdésére. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük