A befektetések világában kulcskérdés, hogy hogyan kezeljük kockázatainkat. Vannak, akik ezt úgy oldják meg, hogy csak kockázatmentes eszközökbe, például állampapírokba helyezik pénzüket. Ha pedig nagyobb hozamra vágyunk, cserébe pedig hajlandóak vagyunk nagyobb kockázatot is vállalni, akkor a diverzifikáció lehet a megoldás. Ennek a célja, hogy a befektetés egyedi kockázatát csökkentse, ezáltal pedig egy biztonságosabb portfóliót állítsunk össze.
Mi az a diverzifikáció?
A diverzifikáció egy általános kockázatkezelési stratégia. Lényege, hogy pénzünket több eszközosztályba (pl. állampapírba, részvénybe és befektetési alapba) helyezzük, majd eszközosztályonként is különféle lehetőségeket választunk. Ezzel pedig csökkenthetjük az eszközök sajátos és a kibocsátók egyedi kockázatát.
Egy török közmondás szerint ,,Ne köss egy lovat egyetlen cövekhez.” Ez hasonló megközelítésre utal, mint a befektetések világában a diverzifikáció. Egy rosszul megválasztott befektetéssel jelentős veszteséget szenvedhetünk el, ám ha a pénzünket több helyre fektetjük be, akkor a másik eszköz nyeresége kompenzálhatja ezt a veszteséget. A különféle megtakarítási formák árfolyama ugyanis nem feltétlenül egy irányba mozog, így ezeket átlagolva a portfóliónk mentesül a jelentősebb kiugrásoktól.
Milyen kockázatok ellen véd a diverzifikáció?
A megfelelő diverzifikáció segíthet számos tőkepiaci kockázat kiküszöbölésében. Ilyen lehet többek között a pénzügyi, üzleti, iparági, devizakockázat, inflációs, kamat és földrajzi kockázat. Amennyiben olyan megtakarítási formákat választunk, amelyek más-más kockázatoknak vannak kitéve, esetleg egy bizonyos kockázatra máshogy reagálnak, akkor sikeres lehet a kockázatkezelési stratégiánk.
Az egyértelműen jó hír, hogy a legtöbb kockázat ellen védi pénzünket a diverzifikáció. A rendszerszintű kockázat az egyetlen, amit nem lehet vele kiküszöbölni. Ez felmerülhet pénzügyi válságok, természeti katasztrófák, járványok, háborúk és néhány politikai intézkedés (pl. radikális állami beavatkozás esetén). Ugyanakkor vannak olyan sokkhatások és kockázati elemek, amelyek sorolhatóak a rendszerszintű és a nem rendszerszintű kockázatok körébe is. Ezt pedig az befolyásolja, hogy találunk-e két olyan megtakarítási formát, ami közül az egyik függetlenül vagy ellentétesen reagál az adott sokkhatásra.
Ugyanakkor a túlzott diverzifikációnak is megvan a kockázata: ha többségében alacsony teljesítményű eszközöket válogattunk össze, az hígíthatja a hozamokat. Amennyiben túl sok eszközbe helyezzünk pénzünket, akkor a legnagyobb hozamot termelő befektetés előnyét elvehetik a gyengébbek. Ez pedig a portfóliónk átlag alatti teljesítményéhez vezet.
Milyen típusai vannak?
A diverzifikáció kapcsán általában 5 típust szokás emlegetni. Az első és a leggyakrabban alkalmazott az eszközosztályok szerinti diverzifikáció. Ez arra utal, hogy a pénzünket különféle eszközökbe helyezzük. Ekkor célszerű olyan eszközöket összeválogatni, amelyek nem mozognak együtt, azaz optimális esetben nem ugyanúgy reagálnak a piaci változásokra.
A második típus a földrajzi diverzifikáció, ami alapján befektetéseinket nem egy országba koncentráljuk, hanem földrajzilag több területre helyezzük. Amennyiben pénzünket egy országba helyezzük, akkor egy adott gazdaságtól függ a hozamunk és a kockázatunk is. Egy politikai vagy gazdasági válság, netán egy természeti katasztrófa a teljes megtakarításunkat veszélyeztetheti.
Az iparági diverzifikáció arra utal, hogy a befektetéseinket nem egy szektor vagy ágazat vállalataira alapozzuk, hanem több különféle iparág között osztjuk meg. Ez pedig kimondottan hasznos lehet, hiszen nem egyetlen iparág gazdasági ingadozásai vagy az adott szektor egyedi problémái határozzák meg a vagyonunk értékét.
A devizaalapú diverzifikáció a negyedik típus. Ez azt jelenti, hogy pénzünket nem egy valutában – például forintban – tartjuk, hanem egyszerre több devizában. Erre kiváló példa a forint elmúlt időszakban tapasztalt gyengülése, ami miatt sokan eurós megtakarításokat is választottak. Ebben az esetben ugyanis az egyik pénznem leértékelődését kompenzálhatja a másik erősödése.
Az utolsó típus az időbeli diverzifikáció, ami alapján nem egyszerre vásárolunk be egy adott eszközből, hanem bizonyos időszakonként, például havonta vagy negyedévente. Ezzel a stratégiával csökken a piaci időzítés kockázata, ugyanis kisimítja az árfolyam ingadozásait.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a kötvény-részvény diverzifikáció. Ez azért lehet jó megoldás, mert jellemzően eltérően reagálják le a piaci változásokat. A részvényekben nagyobb növekedési potenciál rejlik, amivel magasabb hozamhoz juthatunk, azonban árfolyamuk változékonyabb. Ezzel szemben egy negatív gazdasági eseménykor a kötvények stabilabb hozamot és nagyobb védelmet biztosítanak. Egy jól összeállított portfólió hozzájárul a veszteség csökkentéséhez, hosszú távon pedig kiegyensúlyozottabb hozam elérését teszi lehetővé.
Az egyedi részvényeket lecserélhetjük egy teljes piacot lefedő ETF-re, ami tovább növeli a diverzifikáció hatékonyságát. Míg egy részvény kockázata magasabb, addig egy ETF több vállalat teljesítményét vegyíti, ami pedig mérsékli a vállalat egyedi kockázatát. Ezzel csökkenthető az árfolyamingadozás és stabilizálható a hozam. Sőt, nem igényel lényegesebb elemzéseket, így kezdő és hosszú távon gondolkozó befektetőknek egyaránt előnyös választás lehet.
Azt pedig mindig fontos szem előtt tartani, hogy a diverzifikáció nem egyenlő a magas hozammal. Sőt, rosszul alkalmazva visszavetheti befektetésünk hatékonyságát. A stratégiánk lényege az egyensúly felállítása legyen, amelyben minimalizáljuk a kockázatot és maximalizáljuk hozamunkat.
