Magyarország 2003-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, azonban az euró bevezetése azóta sem lett megvalósítva. Míg a legtöbb tagország a közös valutát használja a pénzforgalomban, addig hazánkban az elmúlt években még csak napirenden sem volt a kérdés. A kormányváltás azonban ebben is változást hozott: megvan az euróra való áttérés céldátuma.
Mindeközben a forint árfolyama is érdekes utat tett meg. Júniusban az emberek megrohamozták a pénzváltókat, hogy 350 forintos árfolyam körül váltsanak eurót. Szeptember első hetében pedig már 370 felé lépegetett az árfolyam. Vajon hogyan hathatnak a kormány tervei a forint-euró árfolyamra? Hogy függ össze az árfolyam és az árstabilitás? Hogyan lenne érdemes áttérni a közös fizetőeszközre? A cikkben ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Az euró bevezetése ismét napirendre került
Az Európai Unióhoz való csatlakozással jogilag vállaltuk, hogy bevezetjük a közös fizetőeszközt, az eurót. A csatlakozás óta eltelt 23 év, az euró bevezetése pedig szinte évről-évre tolódott. Sőt, az elmúlt néhány évben már dátum sem került kijelölésre. A kormányváltás azonban ezen a területen is változást hozott: a Tisza kormány újra zászlajára tűzte a euróövezethez való csatlakozást. Ennek pedig konkrét időpontot is szabtak, mégpedig 2030-at.
Az euró bevezetése azonban nem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre hangzik. Ehhez a négy fő maastrichti konvergenciakritériumnak kell megfelelni. A témánk tekintetében ebből az árfolyammal és árstabilitással kapcsolatos előírások az érdekesek. Az előbbi kapcsán feltétel, hogy az ERM II árfolyamrendszerben minimum 2 évig az előre meghatározott középárfolyam +/- 15%-os sávjában kell tartani az árfolyamot. Az árstabilitás tekintetében pedig azt határozták meg, hogy a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagország átlagát legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg az infláció. Ez az Európai Központi Bank júniusi jelentése szerint 2,7% volt.
Ezek alapján Magyarország gazdaságpolitikájában ezeket az elveket szem előtt tartva kell intézkedni, ha határidőre szeretnénk ezeket a feltételeket teljesíteni. Ez viszont komoly feladat, hiszen az árak alakulása a forint árfolyama szorosan összefügg hazánkban. De miért van ez így?
Hogyan befolyásolja az infláció az árfolyamot?
Először is fontos leszögezni, hogy hazánk az egyik legnyitottam gazdaság az unióban: az import a GDP kb. 70%-át teszi ki. A magyar lakosság emiatt közvetlenül érzi a forint-euró árfolyam kilengéseit. 2025 és 2026. júliusa között a forint 9%-kal erősödött az euróval szemben, míg ebben az időszakban az infláció 4,3%-ról 1,2%-ra esett. Ez az elmúlt évtizednek szinte a mélypontja. Mindeközben a világ nagyobb részén most ismét az infláció megugrása jelent problémát.
Az árfolyam és az infláció szorosan összefügg egymással. Az MNB 2025-ös tanulmánya szerint egy akkori nagyjából 1%-os árfolyam-esés 0,1-0,2%-kal növelte a fogyasztói árindexet. Ez a 2023-as tanulmányuk szerint inkább már 0,25-0,35% körüli hatással bír egy év alatt. Ez pedig rámutat arra, hogy ha a jegybank megfelelő szinten kívánja tartani az inflációt, akkor a forint nem gyengülhet jelentősen. Ellenkező esetben a gyenge árfolyam gyorsan meglátszódik az importált termékek árszintjében.
A túlzottan erős forint árfolyam sem előnyös
A túlzottan gyenge árfolyam tehát gátat szabhat az euró bevezetésének. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy egy jó erős árfolyammal kell lecserélni a forintot. Ez viszont szintén nem előnyös. Ha a forint túlzottan erős árfolyamon van az ERM II-be való belépés előtt, akkor az a meghatározott középárfolyamot is megemeli. Ez pedig azt a képet festheti, hogy a hazai gazdasági versenyképességhez túl erős az árfolyam, ugyanis az euró bevezetése után a jegybank nem igazíthatja ki azt leértékeléssel.
Hasonló történet játszódott le Szlovákiában. Az eurót 2009-ben vezették be, azonban az ezt megelőző években a szlovák korona körülbelül 25%-kal lett erősebb. Az ország több mutató alapján túlértékelt árfolyamon csatlakozott az euróövezethez. A rendkívül erős árfolyam miatt nehezebbé vált a válság kezelése, hiszen nem használhatták ki a “jól bevált” árfolyamleértékelés módszerét. A gazdaságra pedig kimondottan kedvezőtlenül hatott. A megemelkedett árú termékek miatt egyrészt lecsökkent a külföldi értékesítés, másrészt az új tőkebefektetésekért vívott harcban is hátrébb léptek.
Mi a helyzet most Magyarországon?
A fentiekhez hasonló folyamatok mennek most végbe itthon is. A forint árfolyamának erősödőse miatt sok exportra termelő cég nyilatkozott a versenyképességének csorbulásáról. Ezen vállalatok bevétele nagyrészt euróban van, viszont költségeik forintban képződnek. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a hazai valuta tartós erősödével az eurós bevételek egyre kevesebbet érnek, míg a forint alapú kiadások emelkednek.
Tegyük fel, hogy egy ilyen cég az év elején 8-9%-kal növelte a dolgozóinak forintban kifizetett béreket. Ez az árfolyam erősödése miatt euróban számolva akár 15-20%-os költségnövekedést is eredményezhet a megelőző évhez képest.
Érdekes megfigyelni a teljes képet is. Az alacsony inflációhoz erős forint árfolyamra lenne szükség, miközben az exportőr cégek versenyképessége egy gyengébb vagy nem folyamatosan erősödő árfolyamot kívánna.
Ez a kettősség valóban létezik
A fenti kettősséget az MNB és a kormány nyilatkozatai is megerősítik. Május elején a forint 350-355 közötti szintre állt be, a jegybank egyik alelnöke pedig azt nyilatkozta, hogy ez mozgástérként szolgálhat a kamatcsökkentés számára. Ez a piacon úgy csapódott le, hogy a forint erősödése nem feltétlen kedvező a jegybank számára.
Pár napra rá Kármán András pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy jobban örülne, ha a magyar kockázati megítélés javulása nem az árfolyam erősödésében, hanem a kamatok csökkenésében jelenne meg. A Goldman Sachs 350 forintos euróárfolyamot előrejelző jelentése kapcsán pedig a jegybank elnöke, Varga Mihály úgy fogalmazott, hogy a helyükben óvatosabb lenne a becsléssel.
A geopolitikai helyzet fokozódásával szeptember elején a forint ismét 370 feletti szintre lépett. A jegybank nem reagálta le azokat a híreket, miszerint szüneteltethetik a kamatvágást. Az MNB kommunikációjából jelenleg az látszik, hogy nem szeretné az árfolyam jelentős emelkedését vagy gyengülését, sokkal inkább egy stabil árfolyamot kíván felállítani egy alacsonyabb inflációs cél mellett.
