Ha van olyan gazdasági téma, ami folyamatosan foglalkoztatja az embereket, akkor az egyik ilyen biztosan az infláció. Valamikor alacsony, valamikor magas, néha pedig olyan, mintha senkinek nem lenne rá hatása. De mégis mikor jelenthetjük ki, hogy alacsonyabb vagy magasabb az áremelkedés üteme, mint ami normális? Milyen értékekhez kell ekkor viszonyítani? Bizonyos jegybankok egy számhoz ragaszkodnak, míg mások inkább egy tartományban gondolkoznak. Az előbbi az inflációs célérték, az utóbbi pedig az inflációs célsáv. Nézzük meg röviden, hogy mit kell a két fogalomról tudni!
A jegybank elsődleges célja az árstabilitás fenntartása
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elsődleges célját a jegybanktörvény rögzíti, ami az árstabilitás elérését és fenntartását jelenti. Ehhez az alapot a 2001-ben bevezetett inflációs célkövetési rendszer biztosítja. Az inflációs célkövetés a monetáris politikában egy olyan stratégiaként jelenik meg, amiben a központi bank saját eszköztárával a kommunikált, mindenki számára ismert inflációs célt igyekszik megvalósítani.
Az inflációs cél elérésének egyik legfőbb eszköze a jegybanki alapkamat mértékének változtatása. Az alapkamat mértékét a Monetáris Tanács határozza meg kamatdöntő ülésein. Ez havonta egyszer esedékes.
Az inflációs célérték és az inflációs célsáv
Az inflációs cél vagy inflációs célérték egy konkrét számot jelöl, aminek elérésére és hosszú távú fenntartására törekszik a jegybank. Ez jellemzően 2% vagy 3% szokott lenni, amihez a monetáris politikát is igazítja a központi bank. Amennyiben az infláció ettől eltér, akkor a jegybank beavatkozik. Az inflációs célérték tehát egy egyértelmű számadat.
Ezzel szemben az inflációs célsáv egy tartományt jelöl, amelyen belül elfogadható az infláció mértéke. Leggyakrabban a 2-4%-os sávot szokás alkalmazni. Amennyiben az infláció ebbe a tartományba esik, a jegybank elégedett, ugyanis a gazdasági helyzet természetes kilengései mellett is megvalósul az árstabilitás. Ez tehát egy rugalmasabb szemlélet, ami lehetőséget nyújt a külső tényezők lereagálására a nagyobb mozgástéren keresztül.
Az Eurózóna középtávon például 2%-os célértéket határoz meg, de szintén ez van érvényben az USA-ban és az Egyesült Királyságban is. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg a 2-4%-os célsáv az elfogadott, míg Csehországban ez 1-3%, Romániában és Lengyelországban pedig 1,5-3,5%. Ugyanakkor vannak olyan országok is, amelyek egyáltalán nem alkalmazzák az inflációs célkövetés rendszerét. Többek között ilyen Dánia, Hongkong és Szaúd-Arábia is, ahol nem az inflációhoz, hanem az árfolyamcélhoz kapcsolják a monetáris politikát.
Magyarországon melyiket alkalmazzuk?
Hazánkban az inflációs célkövetés rendszere 2001 nyarán került bevezetésre. A bevezetés időpontjában 2001 és 2002 decemberére fogalmazott meg a jegybank célértéket, ami 7 és 4,5% volt. Ezt követően az MNB minden évben kitűzte inflációs célját a 2006. év végéig.
2005-ben a jegybank egy középtávú inflációs célt is megfogalmazott 2007-től kezdődően. Ezt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által mért és publikált 3%-os fogyasztóiár-index értékében megalázták meg. Ettől kezdve hazánk inflációs célértéke 3% lett.
A következő jelentősebb változás 2015-ben jött el: ekkor a 3%-os célérték kiegészült egy +/- 1 százalékpontos toleranciasávval. Ez annyiban előnyösebb, hogy a sáv két végpontja rugalmasságot nyújt a gazdaságnak a különféle sokkhatások idején.
Miért szükséges az inflációs célérték?
Az inflációs célérték megfogalmazása, azaz az infláció kordában tartása rendkívül fontos, hiszen hozzájárul a gazdasági környezet bizonytalanságának csökkentéséhez. Amennyiben a háztartások, a vállalkozások és a befektetők számára nem ismert, hogy az ország mekkora infláció fenntartására törekszik, akkor csak rövid távon tudnak tervezni. Ez pedig hatással van a jelentősebb pénzügyi döntésekre is. Például ha egy vállalkozás nincsen tisztában az inflációs célértékkel, akkor nem feltétlenül kezd beruházásokba. Ehhez hasonlóan a lakosság pedig nem fogja tudni, hogy mire számítson a hitele és a megtakarítása kapcsán.
Ezen felül az inflációs célérték gyakran a várakozások irányadójaként is szolgál. Ha a piaci szereplők hisznek abban, hogy a központi bank megvalósítja a kitűzött célt, akkor saját döntéseikben is erre alapoznak. Ez pedig hatással van az árakra is, hiszen visszafogja az áremelkedés ütemét is. Összességében véve pedig azt mondhatjuk, hogy az inflációs célérték nagyban támogatja a gazdasági stabilitást.
